Mindfulness a mindennapokban

A mindfulness gyakorlását nem úgy kell elképzelni, hogy reggeltől estig lótuszülésben meditálunk. Erről szó sincs! A meditáció sohasem szakadhat el a hétköznapoktól.

Egyszer, valamikor régen egy fiatalember így beszélt mesteréről: „Nem a beszédeit mentem meghallgatni, nem a bölcsességéből kívántam meríteni, hanem azt figyeltem, hogyan köti meg a cipőfűzőjét.” Ez az anekdota a zsidó hagyományból származik ugyan, de éppen úgy zen történet is lehetne, és úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára tanulságos. Arra tanít, hogy a legapróbb, lényegtelennek tartott dolgokat is lehet teljes odafigyeléssel végezni.

Tudatos jelenlét és a “cipőfűző megkötése”

A mindfulness tanfolyamokon megtanuljuk, hogy a hétköznapokban, a cipőfűző megkötése vagy bármilyen más tevékenység során ugyanolyan fontos a tudatos jelenlét, mint amikor a meditációs párnán ülünk. Az éberség ekkor is, akkor is megőrizhető, és a gyakorlás elősegíti, hogy felébredjünk az álomvilágból. Az éber figyelem fényében az általában unalmasnak tartott tevékenységek is érdekessé, sőt akár izgalmassá, varázslatossá válhatnak, egyre több tevékenységünket végezhetjük teljes tudatossággal.

Matthiessen amerikai író a következő szép szavakkal ír erről A hópárduc című híres könyvében: „A meditáció gyakorlásának célja (…) az, hogy még a nem rendkívüli pillanatokra is oda tudjunk figyelni; hogy a jelenben, és semmi másban, mint a jelenben legyünk; s hogy a most éber figyelmét kiterjesszük hétköznapi életünk minden egyes pillanatára.” (Veszprémi Krisztina fordítása).

Egy nagyszerű könyv
Pár éve olvastam egy könyvet, amelynek szerzője, Jan Chozen Bays meditációs tanító hasznos, ötletes tanácsokat ad arról, hogyan gyakorolható a mindfulness a mindennapokban. https://www.shambhala.com/how-to-train-a-wild-elephant-750.html. Csoportjával kiválasztott egy bizonyos tevékenységet, amelyet egy hétig gyakoroltak, azután a következő héten egy újabbat adtak hozzá az előző hetihez, és így tovább. Egyre bővült a gyakorlatok köre. Egy éven át folytatták ezt, a könyv egy-egy gyakorlatot tartalmaz az 52 hétre, plusz egy ráadást.

Mi is kipróbálhatjuk ezt, és megtapasztalhatjuk, hogy az ajánlott feladatok elvégzése nyomán (persze másokat is választhatunk helyettük), fokozatosan tágul a kör, és egyre több pillanatban vagyunk jelen az életünkben. Egy számösszekötős kifestőhöz hasonlóan a részekből összeáll a Kép, életünk egészének mandalája, megszűnik a széttöredezettség.  Néhány példa a javasolt feladatok közül: amikor megszólal a telefon, vegyünk három mély lélegzetet, mielőtt felvesszük; tudatosan étkezzünk; amikor eszünkbe jut, mosolyogjunk, ahogy ezt már Mary Poppins is a lelkünkre kötötte (https://www.youtube.com/watch?v=U5HdvqJNtwg) , használjuk a nem domináns kezünket, és  figyeljük a hangokat, amelyeket a nap során hallunk. A sorrend tetszőleges. A gyakorlatok a könyv írója szerint magvaknak tekinthetők, melyek életünk különféle szögleteibe vethetők el, hogy aztán lassanként kihajtsanak, és dús termést hozzanak.

A sok-sok könyv közül, amelyet ebben a témában olvastam, véleményem szerint ez az egyik legjobb útmutató – úgy gondolom, mindenki számára hasznos kincs, aki gyakorolni szeretné az éber figyelmet a mindennapokban. Részletesen elmagyarázza, hogyan építhetők be ezek a gyakorlatok a mindennapi, rohanó életbe, ugyanakkor nem kecsegtet azzal, hogy stresszel küszködő emberekből egy csapásra meditációs mesterekké válhatunk.
Mint Jan Chozen Bays írja, „Ezek a feladatok mind a következő alapvető kérdésre épülnek: „Készen állunk-e a változásra?” A valódi átalakulás nehéz. Apró változásokkal kezdődik, azzal kapcsolatban, hogy hogyan lélegzünk, hogyan étkezünk, hogyan sétálunk, és hogyan vezetjük autónkat.”
Érdemes rálépni erre a kanyargós útra, amely egyben az önismeret útja is, és megfogadni Mark Twain tanácsát, aki arra int bennünket: „Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”

Leave a reply