A szekuláris (vallási keretektől függetlenül gyakorolt) mindfulness tanfolyamok gyakran

nem foglalkoznak kellőképpen az együttérzés fejlesztésével, pedig személyiségünk tartós

változásához, átalakulásához erre is szükség van, a mindfulness csak az együttérzéssel együtt

lehet teljes értékű.

Mit nevezünk együttérzésnek?


Az együttérző ember azt óhajtja, hogy mások ne szenvedjenek, és igyekszik enyhíteni a szenvedésükön.  Az első lépés az, hogy elfogadjuk, ami történik, anélkül, hogy elfordítanánk tekintetünket. 
Az önmagunk iránti együttérzés ugyanezt jelenti önmagunk iránt: szeretettel, megértően fordulunk önmagunk felé. Kultúránktól idegen ez az érzés, másképpen szocializálódunk, arra nevelnek, hogy szigorúak legyünk magunkkal, ne pedig megértőek, kedvesek. Az együttérzés azonban nem egocentrikus magatartás, nem önsajnálat és nem érzelgősség.

Az együttérzés átalakítja az elmét, de ehhez a mindfulness teremti meg az alapot és a stabilitást. A tanfolyamon sokat beszélgetünk arról, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket a többi emberrel, mint ami elválaszt tőlük. Nemcsak egymással versengő lények vagyunk, hanem gondoskodó, együttműködő teremtmények is. Ha pedig önmagunkkal is kedvesebbé válunk, az segíthet abban, hogy újfajta kapcsolatot alakítsunk ki a világgal, és együttérzéssel forduljunk mások felé.

A mindfulness-hez hasonlóan az együttérzés ugyanúgy fejleszthető, mint egyéb készségeink.
A kutatások szerint nem kárba veszett idő ezzel foglalkozni: a fő haszonélvező maga az együttérző ember. Minél inkább a mások és önmagunk iránti kedvességre és egymás támogatására összpontosítunk, annál boldogabbá és egészségesebbé válunk.

Az együttérzés jótékony hatásai:

Pozitívan hat az agyra, aktiválódnak az agyi jutalomközpontok, lassítja az öregedést, segítőkészebbé tesz, javítja a társas kapcsolatokat, mérsékli az önkritikát. Gyógyítja a magányt, amely modern korunk egyik csapása, és egyre
súlyosabb egészségügyi kockázatot jelent, ugyanis gyengíti az immunrendszert.  

Az együttérzés hatására kinyílik a szívünk. John Donne költő szavaival: 
"Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; 
 ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el,
 vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól."